Életút – biográfia
A kezdetektől írtam le, hogy mik történtek velem, és ezt folytatom még…
Gyerekkor 1947-1967
1947. december 24-én születtem Ercsiben. Másfél éves voltam, amikor Budapestre költöztünk, az első kerületbe, a Szabó Ilonka utcába. Óvodai és kisiskolás tanulmányaimat is a várban végeztem. Úgy 10-12 éves lehettem amikor a szomszédunkban lakó zenetanárnéni segítségével először ismerkedtem a hangjegyekkel. Ezt követően egy tanárbácsihoz jártam gitárórákat venni. A baráti körömet elsősorban idősebb fiúk alkották. Az általuk rendezett házibulikon hallottam először bakelitről az akkori nagyokat, a Shadows-t és a többi gitárcentrikus bandát.
Az első gitáromat én “faragtam” rajztáblából. Később ugyan kaptam egy akusztikus gitárt, de sajnos elég rossz minőségűt, mivel akkoriban nem lehetett jó gitárokat kapni, viszont azon már szólt “valami”. Majd az első elektromos gitárom olyan volt, hogy mindig a zsebemben kellett tartani egy mágnest és néha “delejezni” a pick up-ot, mert elhalkult a gitár. Aztán jött a középiskola, a nagyon szigorú Puskás Tivadar Távközlési Technikum. Ha jól emlékszem, egy évfolyammal felettem járt Schöck Ottó és Bródy János. Ők akkoriban már ismert zenészeknek számítottak. Tiniként a koncertélményeket a Scampoló és Sankó bulik jelentették. Faragó “Judy”-nak, a Scampoló gitárosának játékát nagyon szerettem.
A legmeghatározóbb zenei élményt azonban a Cream és Hendrix hozták meg számomra. Azt hiszem ekkoriban vált véglegessé, hogy gitáros leszek. Játszottam különböző iskolai zenekarokban, illetve a szombatonként működő, népszerü tánciskolákban. Később Török Ádámmal, akivel egy házban laktunk és jó barátok maradtunk a mai napig, alapítottuk meg a Minit. Ez volt az első komoly zenekarom. Én három évig voltam aktív tagja a bandának. Ezután Baksa Sós hívására elkezdődött a Kex korszakom, ahol szintén jól éreztem magam. Ez kb. 3-4 évig tarthatott. Innen úgy hiszem, 1973-ban, Köves Miklós “Pinyó” csábított át az akkor már sztárzenekarnak számító Non Stop együttesbe. Habár a körülmények jobbak voltak mint a korábbi bandákban, én még nem találtam rá arra a stílusra, amit a sajátomnak érezhettem volna. Majd évekkel később, amikor Pinyó kilépett a bandából, én sem maradtam sokáig.
Mini 1968-71
Török Ádámmal egy házban nőttünk fel, majd általános iskolában osztálytársak is voltunk. Mindkettőnket magával ragadott az akkori idők zenéje, előadói, a Cream, Hendrix, Jetro Thull. Én gitárőrült, ő pedig a fuvola rabja lett. Megalapítottuk a Minit, ahol saját számok mellett Cream, Hendrix, Jetro nótákkal próbálkoztunk. Ebben az időszakban készültek olyan dalok mint a Gőzhajó, Kereszteslovag, vagy Asztalhoz leültem. Első komoly klubunk a legendás Bem Rakpart lett. Itt különböző napokon játszott például a Sakk Matt és a Kex. A Bem az egyik legdivatosabb rock-blues helynek számított. Emellett természetesen jártuk az országot, így 1969 nyarán végig Badacsonyban játszottunk. A falu szélén kaptunk szállás gyanánt egy házat, ami leginkább egy kommunára hasonlított, mivel az összes hippy, rocker ott csövezett. Néha buli után haza sem tudtunk menni mert a rajongók, illetve a haverok mellett nekünk már nem jutott hely. Badacsonyban elég furán néztek ránk és rajongóinkra amikor végigvonultunk a falun, munkába menet a Tátika presszóba. Ugyanez megismétlődött egy évvel később, de ezúttal a helyszín a keszthelyi Béke étterem volt. A főnök mindennap kirúgással fenyegetőzött, mert erőltettük a Hendrix és a Cream nótákat, amivel sikerült az összes jól fizető törzsvendéget elüldöznünk. Mi mindenesetre nagyon jól szórakoztunk Gyugyóval ezekben az években. 1970-ben számos kísérletezés után a zenekart megcsapta a jazzrock szele. Mindeközben a basszusgitárosunkat, Czipó Tibit elcsábította az akkor virágokról és madárkákról daloló Tolcsvay testvérpár. Én pedig Baksa Sósék felkérésére átigazoltam a Kex együttesbe.
Kex 1971-73
1971-ben kezdődött a Kex-korszakom, amit nagyon szerettem. Nemigazán a zene volt a meghatározó, hanem a Baksa Sós egyénisége. Majd később Somló Tamás is csatlakozott a bandához. Soha nem felejtem el amikor Miskolcon játszottunk, akkor már Baksa nélkül, Somló Tomit és engem meghívtak egy borpincébe. A zenekar többi tagja közölte, éjfélre érjünk vissza, mert megyünk haza Pestre. Hajnali kettő lett mire visszataláltunk, így otthagytak minket. Mi pedig Tomival megvártuk az első vonatot és egyenesen a pesti Vár-Klubban zajló Non-Stop koncertre mentünk. Korábban már hívtak minket Tamással a Non-Stop-ba játszani, így nem sokkal ezután már a zenekar állandó tagjai lettünk.
Non-stop 1973-75
Piramis 1975-82
Valamikor 1974-ben Som Lajos és Pinyó Svájcban vendéglátóztak. Így amikor kimentem a rokonaimat meglátogatni, velük is találkoztam. Lajos említette, amint lejár a szeződésük kellene itthon csinálni egy bandát.Tehát kialakult a “mag”. Majd rátaláltunk Gallai Péter, illetve Lévai Tibor billentyűsökre. Sajnos Tibortól megkellett válnunk. Lajos ekkor szólt Révész Sándornak, lenne-e kedve, és ő rábólintott. Ekkor állt a össze a végleges Piramis. Rengeteg koncertünk volt. Előfordult az is, hogy egy napra három fellépés is jutott. Végigjártuk Nyugat- és Keleteurópát. A legnagyobb sikereket ebben a produkcióban értem el. Végre rátaláltam arra a zenei stílusra amit a magaménak érezhettem. Horváth Attila szövegivel pedig az akkori dalok ma már a magyar rock klasszikusainak számítanak. Nagyon szerettem a bandát. Legnagyobb sajnálatomra 1981-ben Sanyinak elege lett és kilépett. Egy ideig még működtünk nélküle de aztán már mindannyian belefáradtunk a szélmalomharcba.1982-ben feloszlott a Piramis.
Aktuális: Ezután Hobó hívására átigazoltam a Hobo Blues Band-be, majd három évig Svájcban dolgoztam. Végül hazajöttem és csináltam egy Závodi János és barátai zenekart. A repertoár csak Cream-ből és Hendrix-ből állt, majd néhány tagcsere után ez lett az alapja a későbbi R.A.B.B. zenekarnak. Közben 1992-ben újra összeállt a Piramis. Öt teltházat sikerült összehoznunk az akkori BS-ben. A R.A.B.B. után Tunyogi Péter megkeresésére a Tunyogi Rockbandhez igazoltam. Közel nyolc évig játszottunk együtt. Villámcsapásként ért betegsége, majd távozása a saját bandájából. Rock Band-ként vittük tovább a dalokat. Így töltöttünk el két évet, de az élet ismét változást hozott. Jelenleg, ami számomra a legfontosabb, hogy már zajlanak a Piramis próbák, hiszen nagyon készülünk az évvégi bulira, bulikra. A decemberi koncert után új Piramis lemez terveink vannak, továbbá szeretnék többb nagyobb koncertet adni vidéken és határainkon túl is. Ezenkívül a most megalakult Szabad Vér zenekarban tevékenykedem és van egy hobbi bandám, a Závodi János és barátai, Cream emlékzenekar.
Hobo Blues Band 1983 – 84
Vendéglátó – Svájc 1984-87
Závodi János és barátai 1988 – 90
R.A.B.B. 1990 – 94
Tunyogi Rock Band (TRB) 1994 – 2003
the Rock Band 2004 – 2006
Piramis Plusz 2009- Erre tovább >>>
